Munkám jellegéből adódóan egy gyermeket tanítok egy évtől kilenc évig terjedő időtartamra.
Egy kicsit ijesztő tanár voltam, pedig mindig is kedves és gyengéd tanár akartam lenni.
De sokszor csalódott voltam, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna.
Visszatekintve, valahányszor a gyerekek nem értették, az első gondolat, ami eszükbe jutott, az volt: „Hogy lehet, hogy ezt nem tudják ennyi tanulás után?” És ez a gondolat az én számon pattant ki, és továbbadódott a gyerekeknek.
Az anyai szeretet nyelve a változás katalizátorává vált az életemben.
Amikor gyerekekkel foglalkoztam, ahelyett, hogy a „hogyan” vagy a „miért” kérdéseire kérdeztem volna, elkezdtem arra gondolni és azt mondani nekik: „Rendben van. Megtörténhet.”
Így természetessé vált, hogy olyanokat mondjunk, mint például: „Szurkolni fogok neked”, „Csodálatos vagy”, és „Jól csinálod”.
Amikor azt mondtam egy hamarosan középiskolás fiúnak: „Jól csinálod. Szurkolni fogok neked”,
Láttam, hogy a gyermekem ragyogóan mosolyog, és azt mondja: „Köszönöm, tanár úr.” Abban a pillanatban azt gondoltam: „Még soha nem mondtam ilyen kedves szavakat a gyerekeimnek.”
Az anyai szeretet nyelve lehetővé tette számomra, hogy mélyebben elgondolkodjak önmagamról és megértsem a gyermekeimet.
Köszönöm♡♡