"Köszönöm"
Igazán hálás vagyok, hogy ez a kifejezés szerepel az „Anya szeretetnyelve, amely békére szólít fel” című könyvben.
Habár a fejemben azt mondogatom magamnak, hogy szorgalmasan kellene gyakorolnom az „anya szeretetnyelvét”, amikor ténylegesen egyetemre megyek, úgy tűnik, vannak olyan időszakok, amikor eltévesztem a megfelelő időzítést, vagy elmulasztom ezt tenni, mert félénk vagyok.
A hozzám hasonló félénk emberek számára azt hiszem, még az olyan természetes kifejezések is, mint a „Szia” és a „Köszönöm”, beletartozhatnak az „Anya szeretetnyelvébe”. Így gondolkodva igazán hálás vagyok, hogy lehetővé tettetek egy olyan kampányt, amelyet bárki könnyen gyakorolhat, ha csak elszánja magát .
Végre a gyakorlatba ültethettem valamit, amit mindig csak fejben ígértem magamnak: kifejezhettem a hálámat a japán professzornak a japán órán.
Neked köszönhetően népszerűsíthettem az Anyai Szeretet Nyelve kampányt, és meghívhattalak az „Édesanyánk írásai és fotói” című kiállításra. A professzor azt javasolta, hogy ha legközelebb lesz időnk, menjünk el együtt a kiállításra, és megköszönte, hogy tájékoztattam őket erről a jó kampányról és kiállításról.
Azon kapom magam, hogy eltűnődjek : „Miért aggódtam eddig, amikor olyan könnyű lenne, ha csak a gyakorlatban is alkalmaznánk?”
Ha te is hozzám hasonlóan ideges vagy valami új kipróbálása miatt, miért ne kezdenéd könnyedén azzal, hogy azt mondod: „köszönöm”?