Miután elmentünk horgászni, a családunk 15 kilogramm lazacot fogott. Mivel bőven volt elég, megosztottunk belőle a szomszédainkkal. A Példabeszédek 19:17 arra emlékeztet minket, hogy amikor nagylelkűek vagyunk a rászorulókkal, Isten úgy tekint erre a kedvességre, mintha érte tennénk.
Azzal, hogy megosztottuk azt, amink volt, kis mértékben kimutattuk a körülöttünk lévők iránti szeretetünket, és békés kapcsolatokat építhettünk ki velük. Ez tükrözi „A béke kezdete: Az anyai szeretet szavai” című gondolatot is. Az anyai szeretetet úgy gyakorolhatjuk, hogy túltekintünk önmagunkon, törődünk a körülöttünk lévőkkel, és megkérdezzük: „Mit oszthatok meg a körülöttem lévőkkel?”
A lazacot fogtuk, de a megosztás lehetősége egy újabb áldás volt. Apró kedvesség és nagylelkűség által megoszthatjuk a szeretetet, a békét és a családias érzést a szomszédainkkal. Már egy egyszerű ételajándék is elültetheti a szeretet és a béke magját.