Volt egy fiatal kambodzsai nő, akivel véletlenül találkoztam az utcán, és nagyon közel kerültem egymáshoz. Ugyanarra az egyetemre járt, mint én, és mivel nem volt nagy korkülönbség közöttünk, nagyon jól összeillettünk. Még azt is megígértük, hogy megtanítjuk egymásnak a nyelvünket, amikor csak lehetőségünk lesz rá.
Utána kambodzsaiul tanultam a fiatal hölggyel. Miközben azon tűnődtem, mit taníthatnék neki koreaiul, eszembe jutott az „Anya szeretetnyelve, amely békére hív” kifejezés. Koreaiul tanítottam neki az anyanyelvet, koreai és angol nyelven keverve. Emellett meghallgattunk egy kampánydalt kambodzsaiul, és megígértük, hogy a következő találkozón folytatjuk a tanulást.
Bár különböző helyekről érkeztünk és más kultúrával rendelkeztünk, képesek voltunk megérteni és együttérezni egymás szívével azáltal, hogy az anyai szívről a szeretet nyelvén keresztül tanultunk.