Gyermekfelügyelőként dolgozom egy napközi otthonban.
Délutáni uzsonnaidőben általában gyorsan kiosztom őket, és azt mondom: „Egyél!”.
Ha kiöntötték a rágcsálnivalókat, mindig azt mondtam: „Menj, fogj egy zsebkendőt, és töröld fel”, vagy „Ne öntsd ki!”.
Úgy éreztem, hogy anyám szeretetnyelvét a gyakorlatban is alkalmaznom kell, ezért megkérdeztem: „Mi lesz a mai uzsonna? Akar valaki sokat enni?” Ha kiömlött egy uzsonna, azt mondtam: „Semmi baj, megtörténhet; csak feltörölhetjük.” Még akkor is, amikor egy gyerek kiömlött tejjel és befestette a ruháját, azt mondtam: „Semmi baj; csak feltörölhetjük, vagy átöltözhetünk.” Ennek eredményeként az egyik gyerek azt mondta: „Tanárnő, átöltözött!”
Szóval, a munkából hazafelé tartó buszon rájöttem, hogy nagyon ideges és dühös voltam a gyerekeimre, és sokat gondolkodtam ezen.
Mostantól sokkal jobban fogom alkalmazni anyám szeretetnyelvét a gyakorlatban!