A sioni csoportom felelős a harmadnapi istentisztelet utáni harapnivalók elkészítéséért. Úgy döntöttünk, hogy mogyoróvajas lekváros szendvicseket készítünk. Egy testvérnőmmel úgy döntöttünk, hogy mi vállaljuk a szendvicsek elkészítését. Ő kente meg a mogyoróvajat, én pedig utána a lekvárt. Ez volt az első alkalom, hogy együtt dolgoztunk. Jó csapatmunka volt, de teljes csendben dolgoztunk.
Őszintén szólva, örömömet lelem a csendben való munkában, de Anya azt akarja, hogy Sion egy meleg hely legyen. Mivel én vagyok az idősebb nővér, tudtam, hogy az én kötelességem megteremteni ezt a melegséget.
Anya szavait a gyakorlatba ültettem azzal, hogy megkérdeztem: „Milyen napod volt? Milyen volt a munkád?” A nehéz csend feloszlott. Ezzel kezdődött az első beszélgetésünk. Én korábban katona voltam, a nővérem pedig rendőr. Közelebb kerültünk egymáshoz, miközben a tapasztalatainkról beszélgettünk.
Nagyszerű időszak volt jobban megismerni a nővéremet. Remélem, ő is így érzett.
Szerető húgomnak, legközelebb, amikor együtt dolgozunk, még jobban felmelegítem a konyhát azzal, hogy Anya szavait több gyakorlatba ültetem. Beszélgessünk többet egymással. Animo!