Miután beköltöztem a jelenlegi környékemen lévő lakásba, az emberek nem igazán viszonozták a köszönésemet, így én is fokozatosan felhagytam a köszönéssel.
Aztán, hogy a gyakorlatban is alkalmazni tudjam az anyai szeretet nyelvét, találkoztam egy nővel a liftben, és ragyogó mosollyal üdvözöltem: „Szia!”.
Olyan visszafogott embernek tűnt, de szélesen mosolygott
„Jaj, mikor költözött be egy ilyen csinos friss házas?”
Szeretettel fogadtak, mondván, hogy már 15 éve élnek itt, de most látnak először.
Kiderült, hogy az a személy volt, aki közvetlenül lent lakott.
Nagyon jólesett a gondolat, hogy szereztem egy új, barátságos szomszédot, akiről nem is tudtam volna, ha nem köszönök neki.
© Tilos az engedély nélküli reprodukció vagy terjesztés.
21