Van egy munkatársam, aki mindig morcos arcot vág. Alig beszél emberekkel, és ritkán mosolyog. Néha nagyon egyenesen, mindenféle visszafogottság nélkül rámutat az emberek hibáira. Ennek ellenére mindig is igyekeztem jó kapcsolatot ápolni vele, szinte minden nap megosztom vele az ételt.
Két csésze kávé – egy nekem és egy neki.
Hat darab pandesal – három mindannyiunknak.
Két csomag keksz.
Négy szelet sonka.
És így tovább.
Meglepetésemre ebben a hónapban ő is elkezdte ugyanezt csinálni.
Két narancs.
Két főtt tojás reggelire.
Bonbon.
De a legjobb nem is az étel volt, hanem a mosolyok, amiket rám kezdett küldeni. Elkezdett dicsérni is, például: „Tetszik a mai pólód!”. A szavai is kezdtek lágyulni.
Kiderült, hogy a következetes, önzetlen kedvesség valóban elég erős ahhoz, hogy még a legfagyottabb szívet is megolvasztsa. Valóban, a kis lépések nagy változást hozhatnak a világban. 💕