Olyan ember vagyok, aki minden nap vezeti az autóját.
Csak évente néhányszor használok tömegközlekedést.
Néhány nappal ezelőtt azonban történt egy kisebb baleset, és el kellett vinnem az autómat a szerelőhöz, majd a falusi buszt kellett használnom.
Amikor felszálltam a buszra, gyakorolni akartam az „anyai szeretet nyelvét”.
Egy „szia”-val köszöntöttem a riportert, de nem jött válasz.
Másnap ugyanígy köszöntem, és felszálltam a buszra.
Habár a lovag nem válaszolt, az a tény, hogy tényleg üdvözölt, megmelengette a szívemet.
De egy idő után furcsa látványnak voltam szemtanúja.
A sofőr először a leszálló utasokat azzal köszöntötte, hogy „Szép napot!”.
Az utas pedig azt válaszolta: „Köszönöm”, és leszállt.
Lenyűgözött, hogy egy rövid üdvözlés is képes volt megváltoztatni a hangulatot a buszon.
Hogy a kis tettek megváltoztathatják a világot
És úgy éreztem, hogy ez a kampány abszolút szükséges volt ennek a társadalomnak.