A hegedűórám után reggel 9-kor azonnal csatlakoznom kellett a templomban tartott előkészítő összejövetelhez, amely délig tartott. Aztán, mivel már csak egy órám volt az órámig és 45 perces út volt az egyetemre, tudtam, hogy nem lesz időm reggelizni, sőt még ebédelni sem. Azt mondtam magamnak, hogy csak kibírom, és késői ebédet eszem az óra vége után, délután 4:30-kor.
De aztán történt valami, ami igazán megérintette a szívemet.
„Kaphatsz egy uzsonnásdobozt az elöljárónőtől.” – mondta a felvigyázónk, amikor egyetemre készülök menni.
Mielőtt elindultam volna iskolába, az idősebb hölgy készített nekem egy uzsonnásdobozt. Abban a pillanatban éreztem, hogy ellágyul a tekintetem. Soha nem könnyű távol élni a szüleimtől vidéken. Vannak napok, amikor nehéznek érzem, hogy mindent egyedül kell csinálnom. De ma, a szeretet ezen egyszerű cselekedete által emlékeztettek arra, hogy soha nem vagyok igazán egyedül. Mindig a „családommal” vagyok! 💕
Később megosztottam a szőlőt, ami olyan édes volt, mint Anya gyengéd szeretete, a barátaimmal az egyetemen. Az ilyen pillanatok eszembe juttatják azt a meleg vigaszt és gondoskodást, amit Apa és Anya folyamatosan nyújtanak mennyei családunkon keresztül. 💝
Őszintén köszönöm Apának és Anyámnak, hogy szeretetükkel átöleltek engem a körülöttem lévő lelki családomon keresztül. Gondoskodásuk a legkisebb gesztusokban is megmutatkozik, mégis megérintik a szívem legmélyebb részeit! 💕